Az Avon folyó partján fekszik, Londontól 166 km-re, a rómaiak alapította település, Bath. A meleg vízforrásokat, melyeket a hagyomány szerint Bladud brit király tárt fel 863-ban, a rómaiak csaknem 400 éven keresztül élvezték. Időszámításunk előtt 54 körül már remek fürdőket és díszes templomokat építettek a városnak, melyet akkor Aquae Sulisnak neveztek.
A római fürdők közepén feltörő gyógyvíznek és az sok gyönyörű György-kori épületek sokaságának is köszönheti hírnevét. Amikor a 18. században ismét híres fürdővé vált a város, két kiváló építész, idősebb és ifjabb John Wood tervezte meg a nagyszerű Paladió-stílusú épületek sokaságát.
A római korban is használt források fölé épült 1796-ban a Pump Room (Szivattyú-terem) klasszicista stílusú épülete, homlokzatán görög felirattal: Legjobb a víz. A hőforrások 46-49 °C fokosak, és feltételezések szerint másfél kilométeres mélységből fakadnak.
A legenda szerint a kelta Bladud király fedezte fel a hőforrás gyógyító erejét 860-ban. Amikor kiderült róla, hogy leprás, elüldözték királyságából. S mint a társául szegődött disznó ő is meghempergett a későbbi Bath meleg iszapjában és meggyógyult. Az i.sz. 1. században a rómaiak fürdőt építettek a forrás körül, és templomot emeltek Sulis Minerva tiszteletére, akik egy személyben volt a vizek kelta, és a bölcsesség római istennője. Bronzszobrának fejét 1727-ben találták meg, és ma a Római Fürdők Múzeumában található Bathban. A forrás gyógyhatásának hírét az apátság középkori szerzetesi is terjesztették, de igazi hírnévre akkor tett szert, és lett divatos fürdőváros, amikor Anna királynő 1702-ben itt kúráltatta magát.
A római fürdő mögött van a 16. századi késő gótikus stílusban épített apátság, amelynek nyugati frontja Jákob létráját örökíti meg a föld és menny között fel- és leszálló angyalokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése