Stonehenge

Stonehenge, a dél-angliai Salisbury-síkságon álló nagy szürke homokkőtömbökből épült műemlék, amely különös vonzerőt gyakorolt a régészekre, és élénk hatással volt az emberek képzeletére.

A kövek a távoli Wales-ből, a Prescelly hegyekből kerültek jelenlegi helyükre. Szállításuk, megmunkálásuk és felállításuk daru, csigasor illetve egyéb mechanikus segédeszköz hiányában kézi erővel történt.

Már a 12. században Geoffry of Monmounth, egy krónikás úgy vélte, hogy a köveket Merlin a nagy varázsló mágiáihoz szállították ide Írországból és állították fel itt. 1620-ban I. Jakab király utasítására egy Inigo Jones elkészítette a kőkör alaprajzát és úgy vélte, hogy egy római templom volt. Az első valódi terepmunkát, 40 évvel később John Aubrey végezte el. Ő fedezte fel a töltésen belül lévő, később róla elnevezett lyukakat. Feltételezése az volt, hogy Stonehenge nem lehet más, mint egy druida templom.

A 19. században már több régész is állította, hogy ez az eredeti konstrukció még a vaskori druidáknák is sokkal korábbi periódushoz kell, hogy tartozzon. A radiokarbon vizsgálatokkal kapott dátumok viszont jóval a mükénéi civilizáció felemelkedése elé helyezték a masszív építmény keletkezését.

Már régóta feltételezték, hogy Stonehenge tengelye egybeesik a nyári napforduló napjának napfelkeltéjével. (Bár sok vita folyt arról, hogy a napfelkelte vajon a Nap első sugarát, a napkorong felének megjelenését, vagy pedig a teljes napkorong felbukkanását jelenti - ugyanis a horizont más-más pontján volt megfigyelhető a három jelenség). 1963-ban Gerald Hawkins, amerikai csillagász a Nature folyóiratban megjelent Stonehenge decoded (A megfejtett Stonehenge) című cikkében sok további asztronómiai összefüggésre hívta fel a figyelmet. Állításai szerint minden kőpárnak jelentése van, a kövek és az Aubrey-lyukak segítségével nemcsak a már fent említett nyári napforduló, hanem más fontos Nap- és Hold-jelenségek is megjósolhatók.